Délkelet-ázsiai kalandok

Ahogy közeledtünk az indulás napjához, a barátnőink egyre kevésbé örültek az újabb kalandtúránknak, hiszen őket hátrahagyva "menekültünk" Bangkokba.
Zoli szerint nagyobb megértéssel voltak a lányok az utazásunk felé, mint amire számítottunk. (lehet alig várták már ezt a pár hét szabit...)
Az indulásunk előtt, hogy ne legyen minden olyan egyszerű, felhívtak az utazási irodától, hogy törölték az április 16-i járatunkat és helyette 14-én vagy 16-án tudnánk hazarepülni. Mi természetesen a 16-át választottuk, bár otthon csak annyit mondtunk, hogy ez az egy indulási dátum van felajánlva számunkra.
Így előre meghosszabbítottuk a kinttartózkodási időnket, bár még ez is nagyon rövidkének bizonyult, hiszen Thaiföldből sosem lehet elég.
Kiutazásunk reggelén kedves barátom vitt fel bennünket a reptérre. Sajnos a repülőgép késve indult, így viszont meglepetésünkre Kijevben nem kellett egy percet sem várnunk, mert bevárva a Malév járatát, egyből indultunk is tovább a trópusokra.
A repüléssel kapcsolatban túl sok mindent nem lehet mondani, én megkaptam a kis adag xanaxomat, hiszen félek a repüléstől. A kiszolgálás a fedélzeten a szokásos Ukrán "vendégszeretet" volt, fiúk mosolygósak, lányok fintorgósak.
A kaja a tavalyi évhez képest egy fokkal jobb volt, most még enni is képes voltam, így nem csak a kekszet ropogtattam egész úton. Repülőutunk ideje alatt megismerkedtünk két magyarral Zsoltival és Ilivel. Róluk annyit érdemes tudni, hogy Zsolti egy állat a szó jó értelmében, jókat pörögtünk vele, Ili meg egy világjáró, így sok hasznos információval látott el bennünket.